 |
A líra: logika; de nem tudomány. |
"Nincs apám, se anyám..."
Az első sor a nehéz gyermekkorra utal vissza. A költőt és családját édesapja még kiskorában elhagyta, és édesanyjának egyedül kellett nevelni őt, és két testvérét.
Az első versszak az első sorhoz hasonlóan negatív leltár, sorra vesz mindent, aminek hiánya hatással van a költő életére, költészetére. Hiányolja benne a szüleit, a kedves gyermekkort, és a biztis jövőt, valamint a beteljesült szerelmet.
A második versszak szintén kicsit negatív leltár, mert elmondja, hogy nem eszik; tehát koplal:
"Harmadnapja nem eszem,
se sokat, se keveset..."
A versszak következő szakasza a fiatalságára utal, és ezzel összegzi amilye van, bár a hangvétele még mindig kicsit negatív:
"Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom."
Ez után a jövőre tér át, a szegénylegény-balladák stílusában. Kész eladni a lelkét az ördögnek, kész elkövetni a bűnt, de hiszi, hogy ő maga ártatlan marad.
Az utolsó strófa a bűnhődésről szól, és a halálra utal. A "gyönyörűszép szívemen" kifejezéssel akarja bemutatni, hogy ő még mindig ártatlan, és bűntelen, hiába "adta el a lelkét az ördögnek." Az utolsó két sor összegzi a főmotívumokat: halál, bűntelenség.
"Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek,
s halált hozó fű terem,
gyönyörűszép szívemen."
A mű 1925-ben keletkezett, 7 cikket írtak róla, és bár Hatvany Lajos, és Ignotus Pál elismerően vélekedett róla, Horger Antal mégis emiatt tanácsolta el József Attilát a Szegedi Egyetemről.
