"Our love is just a masquerade, I wanna get to know you the girl behind the mask, I want a chance to know you, the girl behind the mask."
Az apró kis faluban mindenki ismer mindenkit, de ha nem is így lenne, Giselle-ről mindenki egy pillanat alatt tudná, hogy fontos ember lánya. Krémszínű ruhája a legdrágább anyagokból készült, hatalmas abroncsa jókora kört írt le a lány lábai körül, helyet adva lépéseinek. Finom szőke tincsei elegáns kontyba vannak fogva, kezében drága legyező hajladozik a gyenge széltől. Legkedvesebb barátnői pár lépéssel utána, és kedvese után sétálnak, teret adva az ifjú párnak. Párja majd két méter magas, csupán pár centiméter választotja el az említett magasságtól. Barna tincsei kesze-kuszán állva meredeznek ezer felé, kék szemei vidáman csillognak a kora reggeli napsütésben. Kedvese bal karjába karolva kíséri Jacques-t, a korai sétán.
Másnap reggel a három hölgy gardedam nélkül járja az utcákat, halkan kuncogva pletykálnak, mikor elhaladva egy nyitott ajtajú pajta előtt, Giselle meglát egy munkásfiút. Sosem szerette Jacques-t, az érdekházasság érdekében történt eljegyzést a szülők erőltették, de a lány ezt mindig is utálta.
Giselle alig pár perc alatt meglép barátnőitől, gyors léptekkel halad a pajta felé, ahová belépve bezárja a hatalmas faajtót a háta mögött. Körülnéz, attól félve, hogy nincsenek egyedül, de csak a szakadt, koszos ruhájú fiút találja odabent, akinek gesztenyebarna íriszei döbbenten nézik a finom, nőies vonalakat.
-Hogy hívnak? - A lágyan csilingelő hang egy pillanatig megbénítja a fiút, akinek zavar költözik markáns vonalaira. Koszos, durvára kérgesedett kezével barna tincseibe túr, leplezve zavarát.
-Eric - feleli, miután hosszú percekig kereste a hangját.
-Én Giselle vagyok. A helyi földesúr lánya. - Büszkén tartja magát, hangjából dicsekvés csendül; Eric alantasnak érzi a ruháját, megalázónak a helyzetet, és nem érti, miért áll vele szóba egy ilyen befolyásos hölgy. - Nem idevalósi, ugye?
-Múlt hónapban érkeztem dolgozni a nénémhez, hölgyem. Jövő hét vasárnapján indulok haza.
-Tökéletes - fújja ki a levegőt Giselle, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve szájon csókolja a fiút.
Első döbbenetében Eric visszacsókolni is elfelejt, a seprű kiesik a kezéből, és hangos puffanással ér a földet.
-Giselle! - kiáltja egy Eric számára ismeretlen hang, a pajta ajtaján túl.
Az említett ijedten ugrik hátra, a szájához kap, de egyetlen másodpercet sem bán meg. Kéken fénylő szemei elégedetten csillognak, megkapta amit akart. Kalandra, szabályszegésre vágyott, és azt bőven megkapta. Szó nélkül fordul meg, igazítja meg a ruháját, akkora levegőt vesz, amekkorát a fűző enged, majd kilép és valami átlátszó, szinte már nevetséges hazugsággal megnyugtatva a barátnőit hazaindul.
Eric még mindig nem tudja felfogni mi történt, és nem ért semmit. Nagybátyj éppen akkor lép be, mikor újra kézbe veszi a seprű nyelét és munkához lát.
-Téged meg mi lelt, fiam? - Értetlenül áll meg unokaöccse mellett, aki ismét a hajába túr, kisöpörve a szeméből a barna tincseket. - Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott!
-Bár úgy lett volna, Gerard! - fújja ki a levegőt gondterhelten Eric.
-Mi történt? - A szavak úgy kezdtek ömleni a fiúból, minth kinyitottak volna egy szócsapot, valahol mélyen a lelkében. Az idősebb Grande fiú szájtátva hallgatja a mindig őszinte unokaöccse beszámolóját, majd mély levegőt véve a falnak dől.
-Hát Eric... Itt a hírek úgy terjednek, mint a futótűz, és nem lennék a helyedben, mikor Laine nénje megtudja - bök a lépcső felé a fejével. - Az este lesz egy álarcosbál, fontos lány, biztos ott lesz. A Petit villában lesz, menj el.
-Ilyen rongyokban még a bál utcájába se engednek, nem hogy a táncterembe!
-Milyen szerencse, hogy itt vagyok neked én! - húzogatja a szemöldökét Gerard, majd eltűnik a hátsó lépcső tetején lévő ajtó mögött.
Eric befejezi a sepregetést, majd fáradtan kifújva a levegőt követi nagybátyját a házba. A fiú szobájában van egy láda, ahol az előkelő(bb) ruhák vannak. Gerard Grande éppen az inget veszi elő, mikor legfiatalabb unokaöccse belép a szobába.
-Itt van az ünneplőm. Két szemed rajta!
-A ruha lesz rajtam - vágja rá Eric.
Gerad pár perc múlva magára hagyja Ericet, aki eljátsza a gondolattal, hogy mi történhet a bálon. Talán újabb csókot lophat, vagy egy hosszúra nyúló tánc... De az este valódi végkimenetele eszébe sem jut.
Egyre dacosabban rángatja magára az inget, a nadrágtartót és a zakót, szinte érzi hogy nem lesz egyszerű menet az este, de elhatározza hogy megkeresi a lányt.
Eric vacsora nélkül, Gerard segítségével lopózik ki a házból, hisz tudja; Laine nénje akár rácsot is szerel az ablakára, csak hogy az ilyesmi eseményektől távol tartsa.
Giselle selyemköntösben ülve a várja a tükör előtt, hogy Marie elegáns kontyba tekerje a derekát verdeső, szőke tincseit. Kék szemei ide-oda cikáznak, mintha hibát keresne, de nem talál.
Szépen, szolídan kifestett szemhéján meg-megcsillan a gyöngyház színű festék, csuklóján drága ezüst karkötők csilingelnek.
-Nagyszerűen néz ki, Giselle - dicséri meg Marie az úrnőjét, mikor már a gyöngyházs színű ruha is felkerült a lányra.
Giselle levegőt is alig kap, a fűző finoman szólva is kevés levegőt enged a tüdejébe, megfojtja, de ő már hozzászokott; próbál úgy levegőt venni, hogy ne emelkedjen meg a mellkasa.
Odalent már számos előkelőség várja a lány érkeztét, maszkba bújtatott arccal. Köztük Jacques, aki bátyjával társalogva pillantgat a lépcső felé, hátha megpillantja menyasszonyát.
Giselle éppen abban a pillanatban jelenik meg a lépcső tetején, amikor Eric belép az ajtón. Kerülve az előtte pukedliző és hajlongó nők hadát igyekszik a szőkeség felé, aki akkor már jegyese társaságában tartja arca elé a tollas maszkot.
-Elnézést - fordítja maga felé a megszeppent lányt, majd szó nélkül egy ajtó felé kezdi húzni. Többen értetlenül fordulnak a páros után, senki nem érti mi történik, főleg nem Jacques. Ki az a férfi, és mit akarok Giselle-től?
Giselle édesapja próbál keresztülfurakodni a tömegen, miközben lányát odabent a munkásfiú csókjai juttatják ájulás közeli állapotba.
-Mégis mi a fenét művel? - csattan fel végül a lány, mintha nem is élvezte volna.
-Én? Én mit művelek? Hölgyem... - nevet fel hitetlenül Eric, majd egyre erősödő hangerővel kezdi taglalni, hogy mi is játszódott le benne először reggel, majd egész nap. Ledobja az álarcát, Giselle pedig követve a példáját újra megcsókolja. Édesapja dübörgése, és a kinti tömeg morajlása vet véget mindennek, amikor is a lány észbekapva ellöki magától Ericet. Arca elé emeli álarcát, és egyenes háttal lép a szörnyülködő bálozók közé. Sietve lökdösi félre barátnőit, édesapját, jegyesét, családtagjait, és szobalányát - nem érdekli semmi, csak levegőt akar. Hirtelen úgy érzi, nem csak a fűző roppantja szét a bordáit, hanem az egész helyzet. A zene, a cipők kopogása, és az emberek moraja több tonnás ólomként nehezedik dobhártyájára, csak a kint fújdogáló szellő lágy érintésére, és a tücskök ciripelésére vágyik.
Ehelyett hirtelen egy kéz ér a vállához, megfordítja. Amikor Giselle meglátja a feldühödött barna szempárt elveszti uralmát az agya és teste kapcsolata felett, és nem gondolkodva omlik a fiú karjaiba.
A pillanatnak édesapja vet véget, aki elrántva lányától a fiút az őrök kezére veti, hogy leszidhassa ellenkező lányát.
Eric minden erejét bevetve küzd a bál őreivel, akik épp a tornác lépcsőjén próbálják levinni. Erős fiú ő, hárman is alig bírnak vele - úgy ficánkol a szorító kezek között, mint a partra vetett hal. Tudja mi vár rá, és retteg az érkező haláltól, de egyetlen aznapi esti tettét sem bánja meg. Csupán a bálon történtek játszódnak le lelki szemei előtt újra és újra, kihasználva a rendelkezésére álló időt.
A falhoz bilincselik, ahol mély letargiába süllyedve bánkódik szerettei miatt, és azon töpreng, vajon hogy fogják megtudni, és mit fognak szólni. Laine nénje sosem fogja ezt megbocsátani Gerard-nak, és erre rádöbbenve a bűntudat úgy söpör végig rajta, mint a hurrikán.
Alig pár perccel később megjelenik a fekete maszkba, és köpenybe bújtatott férfi, akit két másik követ. A két segéd megragadja a még mindig elszántan ellenkező fiú kezére kötött láncot, és a kivégző hely felé kezdik rángatni.
Giselle sokkoltan áll édesapja és jegyese között, akik sziklaszilárd elhatározottsággal tartják a lány két karját. Míg a lány igazságtalannak, addig a két férfi jogosnak érzi a kiszabott büntetést; ha már belement, nézze végig a fiú lefejezését.
Eric még akkor is mondd valamit Giselle-nek, mikor a hóhér, kezében a bárddal a farönkre löki. Félőrült pillantása a kék íriszekre csúszik, elbúcsúzik a lánytól, majd vontatott mozdulattal a rönkre helyezi fejét, és már csak a bárd lendülésének suhogó hangját hallja, miközben Giselle apja vállába fúrva fejét menekül a látvány elől.
